Reggel fél 3kor indultunk el otthonról. Egész úton izgultam, féltem. Mikor odaértem hamar megtaláltuk a kapukat, a terminálokat, az ellenőrzéseket, és egy gyors reggeli kávé után már el is kezdődött a baszállás..

Szinte Párizsig végig kerülgetett a sírás :) aki mellettem üllt megengedte, hogy bámuljak kicsit ki az ablakon, láttam Újvidéket, meg a Balatont is :) Kaptunk reggelit is a repülőn. Gibanyicát ettem, meg volt mellé gyümölcs is. (itt már gondolhattam volna, hogy a francia gépen bajok lesznek, ha a szerbek gibanyicát adtak) :D 

Amikor leszálltam egy kedves emberke helybeigazított. Nehezen találtam egy buszt, és a kaput is sikerült megtalálni. Érdekes, hogy csak egyszer mondták el, hogy melyik kapun kell beszállnom, és a repjegyen sem írja. Sajnálom azokat, akiknek rövid a memóriájuk.Boeinggel utaztam tovább, és ennél a gépnél sokkal jobban lehetett érezni a felszállást meg a leszállást is, mint az Air Serbia járatán. Bár ez sem rosszabb, mint egy komolyabb gyermek hullámvasút. Kaptunk az elején valami ropit, meg mikor beszálltam várt ott takaró meg párna :) Valami béna francia filmel elmagyarázták mit kell csinálni vészhelyzet esetén, de ezen többet nevettem, mint tanultam belőle. Meg a stewardessek is gonoszak voltak, nem akartam angolul megszólalni. Minden szék előtt volt egy kis monitor, amin lehetett filmezni, kaptunk mellé fülhallgatót, de az enyémen pont nem akart egy filmet sem betölteni, igy aludtam, valamint követtem, ahogy repülünk :) Kaptunk alvószemüveget is, így az alvást is megykönnyítették nekünk.

 

Mellettem egy kenyai nő üllt. szegénykém nem tudott semmi angolul de a KOFÍÍÍT megértette meg a CSIKENT :D Megörült, mikor meglátta, hogy a Frozent is meglehet nézni, mert hogy ő azt szereti :D Csirke volt ebédre, vagyis azt választottam, mert a másik menüt nem tudom mi lehetett... igazából ezt se, mert eldönteni nem tudom hogy lime-os csirke volt körteszószban vagy körtés csikre lime-os szószban :D Midnenesetre megettem, de kimaradhatott volna az életemből ez a francia specialitás. Meg volt mellé penészes sajt is.. na azt nem ettem meg :) Leszállás előtt kaptunk uzsit, bár az ehető volt :)

Amikor leszálltunk, jöttek a csomagok, gyorsan meglett az enyém is, utána ellenőrzés, ujjlenyomatvétel, megkérdezték még azt is voltam-e Afrikában :D A vámon meg nem kérdeztek semmit, csak hogy menjek :) Vártam utána egy csomót mire a reptéren mindenki előkerült, meg mire jött a fuvar, de most már ide értünk. Megismerkedtem az itteniekkel, mindenki Szerbiai, aminek nem örülök mert nem könnyíti meg az angol tudásom fejlődését, igy is minden szó szerbül jut eszembe...