Nem tudom, hogy hányan vagytok itt akik játszottatok amerikai városépítős játékokat, mint például a Simcity. Én próbáltam párat, és folyamatosan abba a hibába estem, hogy nem építettem elég tűzoltóállomást. Nem is értettem, hogy egy aprócska városnak miért kell legalább kettőtől több tűzoltó állomás, hogy miért égnek le folyamatosan egymás utána  házaim... Pár próbálkozás után fel is adtam várostervező karrierem.

Aztán eljöttem Amerikába. Meglepődve tapasztaltam, hogy legalább minden 20. utca után látok egy tűzoltóállomást. Nem értettem, hogy egy, körülbelül ugyanannyi lakosú városnak, mint a mi Bácstopolyánk, miért van szüksége hét (báris én ennyit találtam, lehet, hogy akár több is) tűzoltó állomásra...

(a három városrész lakosainak összege körülbelül Topolya lakosainak számánál mozog)

Azután, mikor először maradt a kezemben a falra szerelhető törölközőtartó, valamint, miután először szakadt be a fal attól, hogy a lakótársnőm nekidőlt egy pöppet nagyobb erővel, akkor rögtön megértettem mindent.

Az amerikai emberek nem szeretnek különösebben sok pénzt költeni a házépítésre. Inkább a dekoráción fáradoznak, hogy el tudják mondani a saját házukról, hogy az milyen "pretty"... Így hát, a legnagyobb mértékben felhasznált alapanyag a fa. Követ, betont, cementet az alaphoz használnak, majd onnantól kezdve a fal, a tető, a szerkezet, minden fából készül. A belső falborítás is szintén préselt faforgács anyag, és azt festik be különböző színekkel.

Ennek a dolognak egy hátránya van. Bizony ha a szomszéd háza leég, akkor valószínű a tiéd is, hacsak a tűzoltók nem cselekednek elég gyorsan. Talán így már érthető, hogy miért is van annyira szükség rájuk.

Valamint, akármilyen baleset történik a tűzoltók vannak a helyszínen először (igen, mert mindenhol van belőlük). A balesetem napján is ők érkeztek először,  utána a mentőautó és a rendőrök. A tűzoltók biztosították a helyszínt, és ők látták el a sebeim is először. A mentős dolga csak annyi volt, hogy betett a mentőkocsiba, és felhívta a kórházat, hogy pontosan milyen kötést is kell alkalmazniuk. A dolgok érdekessége az volt, hogy a mentőkocsi teljesen üres volt, nem voltak benne menő orvosi műszerek, vagy gyógyszerek, valamint azt is közölték velem, hogy ők nincsenek felhatalmazva arra, hogy gyógyszert adjanak, ne aggódjak majd megkapom a helikopteren a fájdalomcsillapítót. Elmondhatom, hogy életem legfájdalmasabb 20 perce volt... :D 

Ahogy azt már egyszer leírtam, a komplett program, repjeggyel, kezdőpénzzel együtt körülbelül 3000 euró értékbe jön ki. Sok diák úgy jön ki, hogy ezt az összeget kölcsönkéri vagy hitelt vesz fel rá. Ergó sokuknak vissza kell fizetni.

Na most, ahhoz hogy kicsit élvezd a nyarat, ahhoz, hogy talán magadat vagy a családtagjaid is meglepd valamivel, vagy hogy utazz egy keveset, vagy kicsit többet a program végén, nem elég egy munkahely. Sok diák vállal még egy munkahelyet, vagy dupla műszakot.

Több féle munkalehetőség közül lehet válogatni, és be kell valljam, kalandvágyból, vagy csak kíváncsiságból, én többet is kipróbáltam a nyár folyamán.

1. Fudge Factory, Boardwalk

Sokaknak az egyik álommunkahely. CSOKOLÁDÉÜZLET!!! Meg kell hagyni, egy pöppet meg is látszik az alakomon, hogy hol is dolgoztam a nyár elején. 

Javarészt eladással foglalkoztam. Jó kommunikációs készség, és rengeteeeeg türelem kell hozzá. Sok féle emberrel ismerkedik meg az ember, sokukkal elbeszélget hosszabban is. Az órabér átlagos. Pont olyan mint máshol, kicsit több, mint 8 dollár óránként.

Ja, és hogy mi is az a fudge? Az amerikai emberek egyik kedvenc édessége. Olvadt csokoládé, mindenféle finomsággal összekeverve, tepsibe öntve, megszilárdítva. Rengeteget lehet belőle enni... Valamint rengeteg ízkombinációban létezik. De ez mellett árultunk cukormázas almákat, csokival borított mindenfélét, truffel-okat, és minden féle cukorkát, édességet is.

 2. Captain Jack's restaurant, Hostess

A második munka amit kipróbáltam az az étterembeli hosztesszkedés. Ez röviden abból áll, hogy neked kell fogadni az étterem vendégeit, fogadni a foglalásokat, valamit a helyükre kísérni a vendégeket. Információval szolgálni számukra minden helyzetben. Valamint elég gyakran a hosztessz hatáskörébe tartozik a többi munkás, pincérek takarítószemélyek ellenőrzése is. 

Mi kell ehhez a munkához? Talán az egyik legkedvezőbb, és legkönnyebb állás. Mosoly kell hozzá, és tökéletes kommunkációs kézség. Valamint türelem kell ahhoz, hogy hatszor elmagyarázd valakinek, hogy az adott asztal az adott helyen már foglalt, de tudsz neki adni egy másikat ha akarja. Persze gyakran nem akarja, mert azt a másikat akarja, de az sem elérhető, de esetleg felajánlhatod a másikat, és így tovább, és  így tovább... :D A fizetés az átlagfizutól egészen 10 dollárig is terjedhet, attól függően, hogy milyen presztizsű étteremről van szó.

3. Epicure restaurant

Ez a kedvenc munkahelyem. Persze hamar rájöttök miért is valóban. Talán meg sem kellene említenem itt, mert azon kevés kiváltságos ember közé tartozom, aki kapott ilyen kedvező munkalehetőséget. 

Először is: egy egyszerű pincér olyan 2-4 dollárt keres óránként, plusz a borravaló, ami általában elég magas. Az elfogyasztott étel árának általában 20%-át teszi ki. Hamar rá lehet jönni tehát, hogy a pincér fizetése attól függ, hogy milyen populáris, vagy milyen drága az adott étterem. 

Nos ez az étterem egy picit más. Mivel az itt megismert barátaim anyukája a tulajdonosa. Mindenesként dolgozom. Ergó, ha vendégek jönnek pincér vagyok, utána ételkészítő, utána mosogató. Mindenben segítek az asszonynak. Miért jó ez? Elsőként, olyan borravalót kapok, mint egy rendes pincér. Naponta olyan 50-70 dollár körül, viszont emellett 10 dollárt keresek óránként. Valamint a nyitvatartási idő is igen rövid, tehát a munka sem terhel le teljesen. Jó a társaság, és rengeteg új ételt is megtanultam elkészíteni. Mivel vegetariánus étteremről van szó, most már én is tovább erősítem az egészségesen táplálkozók kicsiny sorát Amerikában. Na de azért a húsról és a szalonnáról nem tudok lemondani én sem. :)

4. Amit soha nem próbáltam: Housekeeping

Mit foglal magába? Emberek után takarítani a hotelszobában.

Miért jó? 10 dollárt kapsz óránként. Van borravaló, sok ember hagy némi pénzt a szobában, meg rengeteg apróságot, pl. bontatlan csokoládét, sört, italt, elhagyott tárgyakat, és ez mind a tiéd!!!

Miért nem jó? Fizikai munka. Rengeteg erő szükséges hozzá, és nem mellesleg gyomor. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, az emberek ormótlan mocskot tudnak hagyni maguk után. Minden tiszteletem azoké a lányoké, akik tudják ezt csinálni egész nyáron, és utána még jóízűen is tudnak enni.... :D 

Persze ezek mellet rengeteg más munka létezik, sok mindent kipróbálhat az ember attól függően milyen kézségei vannak. Mosogatófiú, báros kisasszony, esetleg utcapucoló... Tudjátok, minden amire egy turistaparadicsomban szükség van :)

Az óceánpart mellett lakók egyik kedvenc, és leggyakrabban űzött sportja a szörf. Egy barátom segitségével nekem is lehetőségem volt kipróbálni, valamint betekinteni a szörfösök életébe.

A sport rengeteg türelmet igényel. Van hogy órákig ülnek a deszkán és várják a megfelelő hullámot, persze közel sem biztos, hogy sikerül azt elkapni. Ha már közeledik a hullám, elkezdenek evezni, és mikor már elérik a megfelelő sebességet, akkor állnak fel a deszkára. Ez a dolgok legnehezebb része. Én 10 próbálkozásból, 7-szer a vizbe landoltam.  :D Viszont, ha sikerül, akkor az érzés felülmúlhatatlan. Bár az ember mindenképp a vizben végzi, mégis visszamászik a deszkára, és újrapróbálja. 

Bár én egy szivacsozott, hatalmas deszkát kaptam, hogy ne üssem meg magam, a profi szörfösök kemény, műanyag deszkákat használnak, ami igen csúszós, igy nem könnyű fennmaradni rajta. Ők vakszal ragasztják magukat oda a deszkához. 

A dolog másik csodálatos oldala a delfinek. Rengeteg delfin van az óceán ezen szakaszán, és nem félnek közel merészkedni a szörfösökhöz. Mikor ültem a deszkán és vártam a hullámra, egy elúszott a deszkám alatt. Csodás állatok, és nagyon barátságosak is, annak ellenére, hogy ezek nincsenek megszeliditve, mint a delfinúsztatókban lakó társaik.

Csatolok nektek pár szörfös képet is, rólam ugyan nincs, mert engem eddig mindig esés közben kaptak lencsevégre :D

Bizonyára láttátok már a filmekben, hogyan is néz ki egy igazi, amerikai mosoda. Igen, ezek a mosodák valóban léteznek. Nagyon kevés háznál van külön mosógép, épp ezért elég sok ember megfordul a mosodában. 

Egy két adag ruhát befogadó gépben a mosás ára 2,75 dollár. Persze léteznek 8-10 adag ruhát befogadó gépek is az igazán elszántaknak. Ez mellett a száritás 25 cent 6-10 percre. Hozzátéve, hogy legalább 30-40 percig érdemes a ruhákat száritani, hogy használhatóak legyenek.

Viszont az amerikai emberek nem igazán szeretnek mosni. És az sem érdekli igazán őket, hogy épp mennyire tiszta az a ruha amit viselnek. Ez a mosóporok minőségén is meglátszik. Személy szerint,mikor én mosok, legalább háromszor annyit használok a mosószerből, a ruháim mégsem elég tiszták, valamint nem is illatosak. Azt hiszem anyunak lesz problémája a foltokkal, ha hazaérek... :D

Vitathatatlan, hogy Wildwood után a legtöbb időt Philadelphiában töltöttem el. Viszont ennek a tegnapi nappal kezdve vége! Nem kell többet visszamennem a kórházba, és ezt  meg is ünnepeltük.

A kezem és a lábam már teljesen rendben van, csak a szine pink. Sajnos két év is kell, mire a pigmentek visszanyerik az eredeti szinüket, addig viszont mindig is emlékeztetni fognak az égések helyei, hogy mi is történt, de nem bánom, minden jó mögött valami csodás is megbújik. Rengeteg kedves embert ismertem meg a kórházban, és a kórházon kivül is, akiknek nem tudok elégszer hálát mondani.

Az 5 perces kórházi vizit és a könnyes búcsú után, életem egyik legszebb estéje következett. The Piano Guys koncert! Aki nem ismerné őket: 

A koncert Phili lelkében, a Mann Centerben volt. Az egész egy kicsit görög stilusra van kialakitva. A szinpad alacsonyan, körülötte pedig székek, a legvégén pedig füves részek. Bár volt székünk, mi mégis a füvön heverészve csodáltuk a koncertet, hallgattuk a csodás zenéket, néztük a csillagokat, a háttérben pedig a belváros fényei kápráztattak minket. 

Philedelphia egyébként a Wildwoodhoz legközelebb eső metropolisz. Pennsylvania állam legnagyobb városa. Az ötödik  legnépesebb város az USA-ban. A város Washington, D.C. előtt az USA fővárosa volt. Nem meglepően rengeteg a hajléktalan ember. Az ember könnyen találkozhat velük, valamint a Chester nevű városzrész igen veszélyes. Mint a filmekben, sötétbőrű emberek, géppuskával, drogbandák. 

1. TÚL sok a zászló: Minden házon van zászló, vagy arra hasonlító szalag dísz, kék-fehér-pirosba öltöztetett kerti törpe. Még az autókon is. Ez egyszerűen azért van, mert az emberek szeretik Amerikát, és ezzel teszik tiszteletüket iránta. Én is kaptam egy amcsi zászlót, kitettük a tévére, hogy mi se lógjunk ki a sorból. Komolyan, hamarabb lett USA zászlóm, mint szerb, és többet láttam belőle, mint a szerbből..

2. Az emberek TÚL kedvesek: Ez nem feltétlen negatív. Mindig vigyorognak, segítenek, bemutatkoznak, beszélnek, ha nem is kérdezed őket, köszönnek, csak úgy. Vidám itt a hangulat mindig. :D

3. A kocsik TÚL kicsik, vagy TÚL nagyok: mindenesetre nem olyanok mint nálunk. Vagy van egy hatalmas dömper, amibe belefér a komplett család, nagymamástól, nagytatástól, kutyástól, macskástól, vagy annira picik, mint a sportkocsik, hogy két olyan vékony ember nem fél el benne mint én. Komolyan, ültem egy sportkocsiban, és bevertem a fejem, pedig nem vagyok magas! :D

4.Az emberek nem TÚL vékonyak: Szeretnek enni az amerikaiak, ez tény, ez nem csak sztereotípia, hanem tény, és ez meg is látszik rajtuk.

5. TÚL sok víz van a WC-ben... MINEK? Komolyan, minek? :D

6.TÚL lazán veszik a bankártyát: PIN kódot senki sem használ, az aláírás meg senkit nem érdekel..

7. TÚL sok uborka: mindenhogy, és mindennel eszik az uborkát. Sütve, főzve, savanyítva, sózva, nyersen, mindegy nekik...

8.A kenyér TÚL édes: Komolyan, olyan mintha piskótával enném a szendvicsem...

9. TÚL sok "ohh really?!"... Ez nem igényel magyarázatot....

10 TÚL sok borravaló: Na ez nekem épp szerencse!!!! :D

Pár hónapja apu közzétett egy vicces cikket a facebook oldalamon.

(https://www.facebook.com/profile.php?id=100005123178684&sk=photos&collection_token=100005123178684%3A2305272732%3A69&set=a.438850352962400.1073741984.100005123178684&type=3&pnref=story)

Már régebben találkoztam ezzel a cikkel, és akkor azt gondoltam, hogy ez csak túlzás. Most, hogy itt vagyok, meg kell mondanom, hogy több az igazságtartalma, mint először gondoltam volna: 

A New Jersey állambeli minimálbér 8,25 dollár/óra felett van egy picivel. Ehhez az értékhez hasonlitva az árakat, minden ugyanott mozog, mint otthon. Persze lehet találni extra olcsó, és extra drága cuccokat is. Viszont ami érdekes, az amerikai emberek nem igazán vásárolnak étel alapanyagokat, csak gyors, kész kajákat. Ezek nagy mértékben megtalálhatók a szupermarketek polcain is. Egy este én is megtapasztaltam miért. Még egy szelet pizzat meg tudok venni 1 dollárért, addig egy adag bornyúpörköltet, két személyre, köritéssel együtt 100 (!!!) dollárból sikerült összehozni. A gyorskaják sokkal jobban megfizethetőek, igy az emberek azt is eszik. Valóban, sokkal több is az elhizott ember. Nem csak tévhit.

Nem mellesleg, Amerika valóban a génmódositott ételek országa. Az itteni csirkéből közel sem lehet annyira jól lakni, mint a nagymamám udvarában nevelkedőből. A gyümölcsök, a zöldségek műk, nem laktatók. Az ember itt csak eszik, eszik, és azon kapja magát, hogy ismét éhes. És az amerikaiak esznek is. Rengeteget. Mérhetetlen mennyiséget. Ez mellett rengeteg kaját dobnak ki, nagy koszt, szemetet hagynak maguk után. Ismeretlen számukra a vasárnapi ebéd, a meleg húsleves, vagy a finom húsok, paprikások, mint nálunk. Bevallom, én is ezt hiányolom legjobban! 

Ilyenek az árak, amelyek nem tartalmazzák az adót. Tehát az ember soha nem tudhatja, mennyit fog fizetni a pénztárnál....

Nagy meglepetésként ért, és még nagyobb örömmel tölt el, hogy ennyien olvassátok a blogom. Rengeteg visszajelzést kapok, és sokan várjátok már, hogy újra jeletkezzem. Hosszú szünet után ismét jelentkezem, és megpróbálok aktív is maradni, minél több dologról beszámolni, de majd amint láthatjátok is, a balszerencse, csõstül jön.

Anyám szerint, már pedig szerintem õ félvér boszorkány, csakis a szó jó értelmében, mindig hét rossz követi egymást. Lehet egy kis csalás a számolásban, de nézzétek el nekem, már nem sokáig bírom szusszal :D

1. Ellopták a laptopom. Megkell mondjam, ez ügyben semmi fejlõdés nincs. Véleményem szerint az amerikai rendõrség se teszi jobban a dolgát, mint a szerb kollegáik.  Bár itt két kocsival üldözik a gyorshajtót, nehogy az elkezdjen lövöldözni. Otthon meg egyel sem. Szerintem osztozhatnánk. Egy ide, egy oda, bõven megtenné. Egyébként van pár rendõrkocsi, ami inkább partylimuzinrahasonít. Hatalmas kocsik, neonfénnyel az aljukon. Szerintem az amerikaiak se értik, hogy minek ekkora felhajtás.

2. Megrepedt a tabletom  kijelzõje. Najó, ez mégsem akkora tragédia, de mégse sorolható a jó kategóriába. Lakótársak kölcsönkérték, így kaptam vissza. Ez van.

3. Bed bugs probléma. Június hónap végén kaptunk két román lányt. Az egyik poloskákat hozott a lakásba. Mindent ki kellett pakolni, szemeteszsákokban álltak a cuccaink az udvar közepén, aminek az lett a következménye, hogy pár cuccom el is tünt. Persze, mindenki mossa kezeit, én meg nem tehetek semmit, mert ott se voltam a kipakolásnál. Szerencsére az a lány elköltözött. Helyette egy új román csajszi jött, aki még magyarul is beszél.

4. Július negyedike az egyik legnagyobb ünnep itt. Persze én semmit nem láttam belõle, mert az ünnepnapot a kórházban töltöttem el. Egy nappal korábban épp a sütõolajat akartam kicserélni a munkahelyemen. Nem volt sok idõm, az olaj meleg maradt, az edény elolvadt, kifolyt a padlóra, én meg megcsúsztam rajta és beleestem. Az eredmény: másodfokú égése sérülés a két kezemen és a két lábamon. Mentõhelikopterrel vittek a philadelphiai kórház égéssi sérülésekkel foglalkozó osztályára. Egyébként a kórház csodás, modern, felszerelt, és tiszta. Mindenki külön szobában van, saját gépekkel ellátva. A nõvérek kedvesek, segítõkészek. Két napot töltöttem ott. Kaptam egy kötést, és hazajöttem. Szerncse, hogy szereztem pár barátot, akik mindig segítettek nekem.

5. Elcseszték a kötésem. Najó. Ott is emberek dolgoznak, megesik. Kaptam újat. A feladatom, pedig mozgatni az újjaim minél többet, mert nem teszik maguktól, és külömben elfelejthetem a zongorát. Elvileg még egy hét betegszabadság, és dolgozni is visszamehetek :)

Szóval, látjátok ez öt, bár az utolsó kettõt lehetne egybevonni is.. ígérem nektek legközelebb a szép dolgokról is írok, és ha titeket is érdekel bármi téma, kérdezhettek is akár :)

Többeteknek feltűnt, hogy már több ,mint egy hete nem jelentkeztem, ami a blogolást illeti. Bevallanám, ha ez miattam és a lustaságom miatt lenne, de erről (most kivételesen) szó sincs. Élvezem ezt a blogot, sok visszajelzést kapok, és jól esik látni, hogy az emberek érdeklődőek irányában.

Az ok most nem más mint, hogy ellopták a laptopom. Egy hete történt az eset és talán most tudok róla nyugodt szívvel, és tiszta fejjel írni.

Csodásan keltem múlt csütörtök reggel. Elmentem munkát keresni, amit meg is kaptam. Boldogan akartam jelezni az otthoniaknak, és akkor vettem észre hogy a gépem nincs a helyén. Áttúrtam az egész házat, sehol sem találtam, és akkor vettem észre, hogy nyitva van az első bejárati ajtó, amit egyébként nem használunk, mert nincs hozzá kulcs és így csak belülről nyitható. Hazaért egy lány lakótársam, és ő is észrevette, hogy eltűnt egy pár értékesebb ékszere, valamint neki és a barátnőjének összesen ezer dollárnyi értékű pénze (dollár, dinár, euró).

Az első dolog az volt, hogy a házibácsinak szóltunk, aki szerint semmit nem jelent az, hogy nyitva volt az ajtó. Szerinte nem jött be kinti tolvaj, mert akkor az felfordította volna a lakást, elvitte volna a fényképezőgépet vagy a tabletot is. Itt olyan ember járt aki pontosan tudta, hol van a lányok pénze, mert ami igaz, hogy eldugták rendesen. 

Én nem szeretek ítélkezni, viszont a lányok szerint az egyik fiú volt a tettes, úgyhogy gyorsan a fiúk külön is váltak tőlünk, vissza mentek a fenti lakrészbe. Hívtuk a rendőrséget, de semmivel se tettek többet, mint a "mieink". Felvették az adatokat, és el is mentek. Ígérték, hogy hétfőn, vagy kedden majd jön egy detektív, de ma már csütörtök és semmi nem történt.

Érhetetlen számunkra mi, és hogy történt. Nem értem miért kellett nekik egy használt laptop, mikor annk inkább eszmei, mint pénzbeli értéke volt. Sok adat, kép odaveszett, ami már nem pótolható.

Érthetetlen számunkra, hogy az ország ami az igazságszolgáltatásáról híres, aminek az alkotmánya az egyik legrégibb, és állítólag legjobbam működő, hogy nem tud semmit tenni az ügy érdekében.

Érthetetlen számunkra, hogy a világ nagyhatalma, aminek példamutatónak kellene lennie, milyen embereket nevel. Lehet, hogy az egyik szerb fiú tette, de külső, amerikai segítség nélkül nem tudott volna semmit csinálni a laptoppal sem. Az emberek akiknek meséltük, mind úgy tekintettek ránk, hogy ez normális, mindennapi eset. Normális az, hogy az anya a gyereke szeme láttára lop a boltból, vagy az, hogy még alszik valaki, kipakolják a házat, úgy hogy észre se veszi. Erről kellene példát venni? 

Otthon romák mellett lakom, számomra talán normális ha valami eltűnik, ellopják. De soha nem gondoltam volna, hogy ez itt fog velem megtörténni...

 Mindenesetre, ami most az én feladatom, hogy dolgozzak, és keressek annyi pénzt, hogy pótolni tudjam bár az anyagi káromat, a ti feladatotok pedig az, hogy türelmesek legyetek, és akkor megígérem, hogy hamarosan mindent dupla adagban pótolok számotokra, mert rengeteg ötletem és képem van nektek.

Nagy meglepetéssel állt elénk a munkaadónk hétfőn. Az első nagy híre az volt, hogy kedden, szerdán és csütörtökön ki se nyitunk (jaj) a második pedig, hogy új időbeosztása van  számunkra. (még nagyobb jaj).

Az első csak azért nem a legkellemesebb, mert így nagyon keveset dolgozunk, ami órabér szempontjából nem igazán kedvező. Ha jól számolom akkor kb huszonpár órát fogok dolgozni a héten, ami ha 7 dolláros órabérrel számolom, csak 140 dollár. Ebből száz a lakás, és hopp, máris nullán vagyok. Ja igen, 7 dollár. Elvileg 8-at kapunk, de lejön belőle az adó, ami egy dollár óránként kb, szóval épp hogy marad csokira való a zsebemben.

De talán ez a kisebb gond. A legnagyobb az új időbeosztás. Mint kiderül, a főnök, vagyis Chris, nem mindig lesz ott a kioszkban. Valamint, kirúgta az ukrán fiút, így hárman maradtunk nála. Ebből egy valaki délelőtt fog dologzni, egyedül, és ketten este. Na most, ki az aki egyedül marad, ki az akire rá meri bizni a dolgokat hármunk közül? Hát persze, hogy én. Balszerencsére...

Hogy miért is? 

A legnagyobb gond a második munkával van. Arra hamar rájöttünk mi is, és ha bárki egy kicsit is utána számol, egy munka arra elég, hogy valaki itt megéljen, de hogy vigyek is némi pénzt haza (bár a program árát), akkor kicsit többet kell dolgozni. Nézzük mik azok amikre számíthatok: 

1. Housekeeping: Hotelokban takarítás. 10 dolláros órabérrel (mínusz itt is az adó). Ezzel csak egy baj van. Rengeteg lehetőség van belőle. Mindenhol ilyet keresnek, főleg lányokat DE DÉLELŐTT. Szóval ez nekem kizárva.

2. Elárúsító, mint most: Ezt könnyebb keresni, de az a baj, hogy most holt szezon van, ezért vagyunk mi is zárva hétközben. Tehát, most senkinek nem kell plusz egy eladó... Nekem pedig most kellene a munka..

3. Pincérnő: Keresnek belőle eleget, a probléma, hogy a pincérnő kb 3-4 dollárt keres óránként, adóval csak kettő kábé.. Persze  a borravaló hatalmas, minden rendelés után 10-15 százalék. A gond az, hogy ez függ attól, hogy mennyire populáris a hely. Ezt meg én honnan tudhatnám? :D

Szóval a baj már lassan csőstül jön a munka meg sehol, de ilyenkor kell bízni, és keresni, és persze leégni a napon közben, mint én ma. :D Ilyenkor jön rá az ember, hogy lehet itt sem sokkal könnyebb, az árak sem alacsonyak túlságosan (de erről majd később). 

A munkaadómmal is egyre többet beszélgetünk, és ahogy kiderül, például ahhoz hogy valaki egyetemem tanuljon évente 50-100 ezer dollárra van szüksége, ami kb ugyanennyi euróban. A szülők jóformán egész életükben azért dologznak, hogy a csemetéik egyetemre tudjanak járni, vagy imádkoznak, hogy ne akarjanak :D Ösztöndíjjal kb a 10 százalékát lehet fedezni a tanulmányoknak, kivéve a sportolók esetében, de nem lehet mindenki sportoló sem..

Szóval lehet itt sem könnyebb, mint otthon, ezek az első benyomások, persze egy hét után, nehéz megítélni, de én azt gondolom, az első benyomás is megfontolandó... 

A másik dolog ami a héten történt, az a költözés. Na nem kell megijedni, nem költöztem sehova, én épp csak ágyat váltottam. :D A házacska, ahol lakok, két szintes. Fent hat emberke, lent hat. Eddig fent volt két szerb fiú, két szerb lány, és fel vártak még két bulgár fiút. Lent voltunk ketten szerbek, és le vártunk még négy török lányt. Hát mivel mindannyian akik eddig megérkeztek Szerbiából valók vagyunk, miért ne družiznánk egy picit. Ami annyira jól sikerült, hogy hirtelen össze is költöztünk. Lent lakunk most hatan szerbek, fent meg majd a többiek. Nagyon Jó lett hirtelen a társaság, az ember soha nincs egyedül, ami néha jó, néha nem. A frizsider átlag tele, mindig vesz valaki valamit bele, és bár így a közös esti programok is garantáltak. Most olyan mintha, nem is egyedül jöttem volna, hanem mindannyian együtt érkeztünk volna. Remek így, könyebb, segítünk egymásnak, és talán így midnenkinek könnyebb élvezni (vagy átvészelni). :)